A kegyelem, amelyet az Úr neki adott – a saját tapasztalatomról beszélek – lábujjhegyen lépett be, mint azok a barátok, akik a fájdalmas betegágyához jártak látogatóba. Nem csapnak zajt, ha nem figyelünk oda, észre sem vesszük, hogy kegyelemről van szó. Csodák ezek, melyek létfontosságúak a mi szegényes életünk számára, egyik a másikhoz kapcsolódva a megfelelő pillanatban és a megfelelő helyen, mint egy türelmesen, szeretetből szőtt szövet szálai. Megható folytonosság van ebben a láncolatban, amely a lélegzetvétel ritmusára hasonlít. (Enrico Medi)
Benedetta levelei nagy hatással voltak rám és megzavartak. De nem is tudom, nincs bátorságom beszélni. Ily tanúságtétel előtt az ember eltörpül, alkalmatlannak érzi magát a feladatra. A szavak szegényesen hangzanak. Nem lehet mást tenni, mint figyelni és hallgatni. Magam mellett fogom tartani a könyvet, a legkedvesebbek között tudva előre, hogy milyen sokszor fogok hozzá fordulni a nehéz pillanatokban, vagy olyankor, amikor majd gondolkodni akarok. A boldoggá avatási eljárás bizonyára pozitív eredménnyel fog végződni: csak annyit kívánjunk, hogy minél előbb. (Mario Pomillio)
Én úgy gondolok Benedettára, mint egy csodára, mely az egyház új tavaszát készíti elő. (F. Dalla Zuanna)
Új teremtmény született a kortárs történelemben, egyike azon teremtményeknek, akik titokzatos módon mozgatják a világot. (Carlo De Ambrogio)
Benedetta mellett csak hallgatni és imádni lehet. (Ignazio Silone)
