Részlet a könyvből:
„A mai ember, akit elkápráztatnak a Váci utca fényes kirakatai, a Duna-parti szállodák világvárosias eleganciája, akinek képzeletében jelen van a Lánchíd és a Parlament hatalmas épülete, önkéntelenül is északabbra helyezi a város központját – talán az egykori városkapun kívül eső Vörösmarty térre -, mint ahol az eredetileg volt. A régi Belvárosnak az a fele, amin a Váci utca második, az Erzsébet hídtól délre eső szakasza átvezet, az idők folyamán elszürkült, megkopott. Pedig nagyon sokáig itt volt a városmag szellemi központja, s ennek máig tanúskodó legrégibb emléke a pálosok gyönyörű barokk könyvtára. S itt, az Egyetemi Könyvtártól a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárig és a Nemzeti Múzeumtól a bölcsészkar mai épületéig, az egykori piarista rendházig (amit a felelőtlenül lebontott „régi” Városháza helyén építettek föl), húzható képzeletbeli vonal metszéspontján – közvetlenül az Egyetemi templom és az ELTE központi épületének szomszédságában – találjuk a Károlyi-palotát.”
