Nézd meg most Ne dűts ki szél

A Borsod megyei kis faluban, Szalonnán élő költő mindenütt otthon van: úgy néz szét a világban, hogy megmelengeti tekintetével a tájat, hogy meghitt ismerőssé varázsolja a természetet. S ebben az otthonosságban, nyugalomban mindig fel-felbukkan a határozott és határozatlan szorongás, félelem érzése is. De Kalász László – miként a mesehős – könnyedén vállára veszi a világ gondjait, saját belső rettegéseit, s mindig újabb erőpróbákra indul. Negyedik verseskötetében is teljes szívvel tárulkozik ki, teljes emberként adja magát, s fogadja el a világot, az életet:
„tavasz van kertünk alatt
csak szét kell tárnom karomat
s a világ beleomlik
hogy … lássam a földet
a Földet melyet a fény elé kell végre tartani
mint anyám a tojásokat”