Népszerű Vak Bottyán

Bartos Molnár Sándor. Vak Bottyán. Nemzeti Könyvtár 58. szám. Bp., [1941] Stádium Sajtóvállalat Rt. 63 p. Tűzött. // Zuhogó szeptemberi esőben fiatal lovasember vágtat az esztergomi országúton. Az erős széllel szemben nehezen halad. Veri az eső, csapdossa irgalmatlanul, de most nincs idő arra, hogy valamelyik útmenti tanya védelme alá húzódjék. Rohanni kell a nagy viharban, mert ennél sokkal veszedelmesebb vihar kerekedik most valahol Felső-Magyarországon… S ha késik a lovas, könnyen fejét vesztheti.
A város falai már előtünedeznek a szürkületben. A paripa hosszabbra veszi a vágtát. Még egy kanyarodó és a várkapu előtti őrszemet is csaknem elsodorja rohanásával.
– Hova-hova, fickó! Tán valami baj van az császárral? – tartóztatja fel a lovast az egyik őrtálló.
A tajtékzó paripa felágaskodik, amint gazdája hirtelen megrántja a zablát. Aztán nagyokat prüszkölve, egyhelyben táncolgat.
– A császár hírnöke vagyok. Bottyán János ezredes uramat keresem. Mutassa meg az utat, öreg!