Kémjátszmák Csak ma

Práczki István (1926) életútja a sokak által már csak történelemkönyvekből ismert korokba is betekintést enged. 1948-ban, a „fordulat évében” lett katona, 1950-től tisztként szolgált. Egy évtizeddel később viszont Milánóban, Damaszkuszban tűnt fel kiállítás-szervezőként,majd Rómában, Párizsban, az USA-ban kereskedőként. Harminc év leforgása alatt számos vállalatnál több tucat munkakörben megfordult, cégeket igazgatott, volt kereskedelmi attasé, szaktanácsadó és tolmács. Ám mindeközben egy állandó, a nyilvánosság előtt ismeretlen munkahellyel is rendelkezett: a Magyar Néphadsereg Vezérkara 2. Csoportfőnökségének titkos állományú hírszerzőjeként a feladatai nem értek véget a munkaidő lejártával…A„magyar James Bond” persze nem az a karatézó, hangtompítós revolverrel hálószobákba lopakodó, helikopterre kapaszkodó sármőr, mint amit a filmekből ismerünk, hanem egy információkat gyűjtő, tárgyaló, nyelveket beszélő, talpraesetten küzdő kém. Filmbe illő ügyei viszontneki is voltak. Emlékiratain keresztül betekintést nyerhetünk a titkosszolgálat rejtélyes világába, megismerhetjük, miként működött a katonai hírszerzés a kiképzéstől az éles bevetésekig. De megtudhatjuk például azt is, miért jutott kiemelkedően fontos szerep a magyar delegációnak a vietnami háború záró fejezetében.Práczki István memoárja kuriózum, a hírszerzői munkával kapcsolatos kulisszatitkok eleddig ismeretlenek voltak mind a nagyközönség, mind a történészek számára.