Bozsik Kihagyhatatlan ajánlat

„- Rakétákat küldtél a kapu elé, s ott lett belőlük piros, zöld, kék, lila és sárga. Húsz perc táncóra – angoloknak, angol kupagyőztesnek, tűzijáték a közönségnek. „Állítólag én és Szovják…” – mondtad, utólag. Megint csak „állítólag”… Más már világgá harsogta volna az évek alatt: „Én!…” – Népünnepély. – Te elvegyültél. Te mindig elvegyültél. Te nem voltál cégér. Öcsi volt a cégér. Brüsszelben Puskás, Szovják. Bozsik színes rakétái mértani vonalakat húztak a fényben, tánckarikák forogtak a füstben, s a tömeg énekelt. – Népünnepély…”
„… mindig ápolt, gondozott, kívül-belül rendezett, félrecsúszott nyakkendő nélkül, kívül-belül rend a lelke mindennek, elöl vágja a rendet, a rendből nem lehet kibillenteni, fegyelmezett, örökké fegyelmezett, mitől fegyelmezett?. Ítéletekben nem diplomatikus, odavetett félmondatok: „ez játszik az 5-ös mezben?, a 10-esben amaz villog?!”, edzőként sem diplomatikus, azt mondta minden meccs előtt (keresd ki, ha nem hiszed Olvasó!): „Győzünk!”, még akkor is, ha nem volt esély, tudták az öltözőben is, kevés az esély, azt mondta: „Győzünk!”, hát magadból indultál ki, Cucu, nem ismerted a szót: veszíteni…”