Folyt a délutáni tánc, a legények, leányok szépen táncoltak, énekelgettek, a vénasszonyok pedig szokás szerint lócákon körbeülték a termet s pletykáltak a fiatalokról. Többek között két ugrai vénasszony es beszédbe ered:
– E, te Borbár, mekkora csúf, fekete legény az, amelyik a mozsikás előtt ropogtat, s milyen csúful táncol, vajon kié lehet?
– Az az enyém, Kata!
– Jaj, mekkora szép legény, s milyen szépen sirül!
A vén Kukulác örökké szeretett kérkedni, nagyokat mondani. Egy estefelé beszélget a kapuban az egyik szomszédjával. Valahonnat olyan jó ételillat jött feléjik.
– Az asszony húst süt. Ma ünnep van…
Abban a pillanatban kiszökik a legküssebb cefre az ajtón s elkiáltja magát:
– Desanyám azt mondta, jőjjön bé, met megfőtt a pityókaleves!
Borospatakán felhőszakadás volt és óriási víz hömpölygött lefelé. Mindenki védett, amit csak tudott. Egyszer csak látják, hogy B. Péter egy karóval fut fel a víz mellett.
– Mit keres, Péterbá?
– Ha nem egyéb, elvitte a kölykeket a víz! Jaj, jaj!
– De hát akkor miért fut felfelé?
– Tényleg, igazatok van… s megfutamodott lefelé a víz mellett.
