Fél évszázaddal ezelőtt a Filmtudományi Intézet nem mindennapi lehetőséget adott egy fiatal kutatójának: Bécsbe utazhatott, hogy életút-interjút készíthessen Szőts Istvánnal. Az Európa-szerte ismert filmrendező az ’56-os események után száműzetésbe kényszerült, és ekkoriban még fel sem merült annak lehetősége, hogy valaha is hazalátogathasson. A Szabó Balázzsal folytatott hosszú beszélgetésben életútja és művészpályája mellett pontos képet festett a hazai filmszakma történetéről, valamint saját maga és művei külhoni fogadtatásáról is.
A kiemelkedően fontos kultúrtörténeti jelentőségű anyag azonban nem jutott el sem a szakmai körökhöz, sem az érdeklődő közönséghez. Szabó Balázs valószínűleg belátta: nincs esélye – akkortájt bizonyosan nem volt esélye – annak, hogy az interjú csorbítatlanul kerüljön nyilvánosságra. Szerencsére egy hangszalagon hiánytalanul megőrződött, és most végre írásban is elérhetővé válik ez a kordokumentumnak sem utolsó beszélgetés.
A szöveg gondozóját már annak ismerete előtt is megragadta Szőts István alakja, akiben a művészi és az emberi nagyság egyként megtestesül. A neki szentelt rádiójáték Szőts követésre méltó etikai döntései kapcsán vázolja fel a művész sorsát, és a kívülálló szemszögével egészíti ki az interjúban rögzített személyes vallomást.
